Fizetésünket banki átutalással kapjuk, nem borítékban, mint hajdanán, a bankból kártyával vehetünk fel pénzt ATM-nél, és fizethetünk (ma már többnyire érintéssel) a boltban, elmúltak azok az idők, amikor a piacon a kofaasszonynál alkudoztunk a krumpli áráról. A bankrendszer is tiszta elektronika, otthonról interneten intézhetjük pénzügyeinket. Vásárláskor az árucikknek vonalkódja van a csomagoláson, kimért árunál a mérleg ad vonalkódot, a pénztárnál (ma már sok esetben automata pénztárnál) a szkenner azonosítja a vonalkódot, és számlát készít, a pénztáros sokszor csak tologatja az árut. A felelősségteljes munkát elektronika végzi. A bolt a forgalmat vonalban azonnal jelzi a NAV-nál, megkönnyítve a "bevallás" sok hibalehetőséget tartalmazó munkáját. Ma már egyre inkább kártyával fizetünk, bankszámlánk terhére. Ezek a hétköznapi dolgok mind elektronikával mûködnek, hamis tehát az a közfelfogás, hogy az elektronika ott kezdődik, amikor hazamegyek és bekapcsolom a tévét, vagy zenét hallgatok.