Egy természeti jelenséget nem lehet bírálgatni. A természetbúvár megfigyeli, leírja, osztályozza, kutatja az okát, célját s következtet is belőle erre-arra, de tartózkodik attól, hogy egyéni tetszését vagy nemtetszését nyilvánítsa. Nem érdemelné meg a tudós nevet az a növénytudós, aki például megharagudnék a mácsonyára, mert "haszontalan" gyom és agyba-főbe dicsérné a búzát, mert abból élünk, vagy lenézné a kis pipitért törpe volta miatt és magasztalná a sudár, égbenyúló fenyőt. A nyelvtudós is tudomásul vesz minden nyelvi jelenséget, úgy, amint van, azon nyersen - salakosan - szennyesen, anélkül, hogy ezt helyeselné s azt helytelenítené.