Bár soha nem akarom elveszíteni a remény apró magját, hogy egy nap a fantáziaéletem vagy valamilyen változata elérkezik, tudom, hogy nem egészséges olyasmihez ragaszkodni, ami többé már nem létezik. És ha így teszek, azzal értékes időt pazarolok el, amit arra az életre fordíthatnék, ami tényleg az enyém. Amelyiket épp most élem. Az biztos, hogy nem ezt az életet akartam magamnak. Nem. De ez az egy van. És ahhoz, hogy éljek, meg kell találnom a módját, hogy mindezt elfogadjam.