A koronavírus-járvány (...) részben attól válik "kemény dió"-vá, hogy mi magunk tesszük azzá. Állunk körülötte, és nem tudjuk eldönteni, honnan üssük, mennyire üssük, vagy üssük-e egyáltalán. Mindez a rövid távú és a hosszú távú költségek észszerû összevetésének elmaradásából következik. Egy rövid távra fókuszáló szemléletből, amelynek alapja lehet egyes szereplők személyes érdeke - például a választásokat négy (és nem negyven) éven belül újra megnyerni remélő, hatalomban lévő politikusoké vagy a részvényeseiknek az év végén vonzó osztalékot fizetni remélő vállalati menedzsmenteké. Ezek a szükségképpen rövid távra tervező szereplők esetenként meghatározók lehetnek, de az igazi problémát az emberi gondolkodás alapvető zavara jelenti, vagyis az, hogy nem tudjuk elképzelni a hosszabb távon felhalmozódó költségeket, és nem látjuk be, hogy ezek idővel összehasonlíthatatlanul nagyobbak lehetnek az eredményes cselekvés költségeinél.