Gyermekeinket igen egyszerû okból sze­retjük: mi nemzettük őket, második énünket látjuk bennük. Bár vannak sokkal nemesebb és figyelemreméltóbb szülötteink is: lelkünk gyermekei, szellemi mivoltunk, tudásunk, énünk nemesebb felének teremtményei. Ezek a mieink igazán: apjuk és szülőanyjuk va­gyunk egy személyben. Drágábban fizettünk érettük, de több örömöt is hoznak majd, ha valóban érdemes ivadékaink. A testünkből fakadt gyermekek érdeméhez kevéske kö­zünk van; alig több, mint az életre hozásuk­hoz. De amazoknak minden baja és jutalma a miénk. Azok tükröznek valójában - nem emezek.