Mit gondolsz, hogy akit felfelé látsz kapaszkodni ama ostromolt várfal omladé­kain, dühödten és magánkívül, kitéve annyi muskéta találatának; vagy az a másik, akinek az arca csupa sebhely, ő maga meg halálosan kimerült és viaszsárga az éhségtől, de eltökélte, hogy inkább megdöglik, sem­hogy a kapukat kinyissa...: nos, mit gon­dolsz, ezek önmagukért hullatják a vérüket? Ugyan! Olyan valakiért viszik vásárra a bőrüket, akit talán sohasem láttak, s aki eközben elmerül a tétlenségben, élvezetek­ben, s nem is törődik a szegény ördögök áldozatával.