Nagyon fontos, hogy az érzéseivel tisztában legyen az ember, hogy felvállalja, és ne szégyellje őket. (...) Így jöhet létre egy társas kapcsolatban a konfliktusok békés megbeszélése, egoharc nélkül. Amikor mind a két fél kijelenti, hogy igen, az én felelősségem ebben ez és ez, és békésen megvitatják a problémáikat. A vaknál nincs békés megbeszélés. A vak mindig fél, retteg és görcsöl, mikor és hogyan fog kiderülni az ő kicsinysége. Emiatt ott fogják hagyni, így magányos lesz, és nem fogják szeretni. Ezért a vak a legtöbbször görcsösen ragaszkodik a másik vakhoz, mert ez még mindig jobb, mint magányosan szembenézni a saját démonaival. Viszont így egyre inkább mélyül a pokla, egyre durvul a megalkuvása.