A sör! Az alkohol! Az ember elüldögélt mellette, kaphatott belőle, amennyit akart, a sör nem volt kacér, mint a nők, hanem hûséges és kedélyes barát. A sör nem kívánt az embertől cselekvést, akarást és célhoz érést, úgy, mint a nők. Minden jött magától. Csak kortyolni kellett: és az ember ezzel már vitte valamire, úgy érezte, az élet csúcsára jutott, szabad férfi volt, belsőleg szabad. Akár rendőrök is körülvehették volna a csapszéket; a sör, amit az ember benyakalt, belső szabadsággá lényegült át. Mintha már a vizsgáit is letette volna az ember. "Kész" lett, diplomás doktor! Elfoglalta helyét a polgári életben, gazdag volt és tekintélyes: valamilyen hatalmas gyár főnöke, amely képes levelezőlapot vagy toalettpapírt termelt. Amit az ember az élete munkájával alkotott, ezrek kezébe jutott el. A söröző asztala mellől birtokába vette a világot, megsejtett nagy összefüggéseket, egy lett a világszellemmel. Igen, a sör önmaga fölé emelte az embert, föl odáig, ahol az istenség trónol!