Ha túl sokat aggodalmaskodunk tetteink esetleges, előre nem látható negatív következményein, egyfajta bénultság lesz úrrá rajtunk, így folyamatosan cselekedeteink lehetséges hatásain tépelődünk, és annyira aggódunk a legegyszerûbb döntések potenciálisan rossz kimenetele miatt, hogy már attól is rángógörcsöt kapunk, ha el kell döntenünk, melyik barackkonzervet vegyük meg a boltban. Azonban ha nem foglalkozunk a következményekkel, esetleg az apátia fogságába esünk, ha magasról teszünk arra, hogy egy-egy cselekedetünkkel komoly problémákat okozhatunk, könnyedén olyan emberré válhatunk, aki mindenre magasról tesz. Rá kellene lelnünk egy arany középútra, ami arra ösztönöz minket, hogy a lehető legjobban átgondoljuk a dolgokat, de közben képesek legyünk megbocsátani saját magunknak, ha a legjobb szándék által vezérelt tetteink esetleg borzalmas következményekkel járnak.