A városi ember magányossága fájdalmasabb, mint a remetéé vagy a szénégetőé az erdő közepén. A szénégető együtt van a fákkal és a csillagokkal, de a nagyváros bolyongója egyedül van, amikor lépten-nyomon más emberbe ütközik a sokadalomban. Elkerülhetetlen az érzés: magam vagyok az oka, hogy nincsen senkim, én vagyok az oka, hogy kitaszított vagyok.