"Ádám" sehol nem jelenik meg annyira igaz valójában, mint a fogságban. Itt lefoszlik róla minden neveltetés, minden felvett viselkedés, minden, ami nem a sajátja. A rabság arra kényszeríti, hogy felhagyjon a bújócskázással, a színleléssel. Az ember a maga pőre valójában áll itt: jó vagy rossz.