Ugrás a tartalomra
A teknős csak lépked lankadatlan,
elcsoszog a szunnyadó nyúl mellett is lassan,
s mire a nap az erdő fái mögé csúszik,
Holtfáradtan bár, de már a cél előtt kúszik.
Kapcsolódó idézetek
-
Hogy kerülnek a "Fûre lépni tilos!" táblák a gyep közepére?
-
Védd a fákat, egyél hódot!
-
Vannak olyan zebrák, akik a rács mögé is beállnak, hogy fehér lónak lássák őket.
-
Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt.
Antoine de Saint-Exupéry
-
Mondd el a vonalnak, hogy mi a gömb!
-
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem.
Children of Distance
-
- Tudod egyáltalán, mi az a biolepedő?
- Biolepedő: alattam a pasasom.
Vavyan Fable
-
Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
Wass Albert
-
Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.
Paulo Coelho
-
Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben.
-
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Weöres Sándor
-
Az amazóniai őserdők mélyén él egy fa, ami csak egy másik fa köré képes nőni. Nem bír megélni e nélkül a fa nélkül, a támasza ez a fa. (...) Mi vagyunk ez a fa.
-
A dzsungelben minden ehető. Te is.
-
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fûszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.
Wass Albert