Volt már olyan, hogy besétáltál a szobába, aztán elfelejtetted, hogy miért is mentél oda? Az hiszem, a kutyák valahogy így töltik az életüket.

Kapcsolódó idézetek

1. A kutyám jön, hogy kitöltse a hûtlen barátok által hagyott ûrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyûlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban. George Eliot
2. Légy hû magadhoz! Egész életedet vele kell leélned.
3. Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz. Stephenie Meyer
4. A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál. Josh Billings
5. Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között. Mark Twain
6. Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van. Ben Hur Lampman
7. Csak a kutyák és a kisbabák elég fejlett lények ahhoz, hogy tiszta szeretetet tudjanak adni.
8. A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez. George Gordon Noel Byron
9. Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Õ csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?
10. Minden kutya a mennybe jut, mert nem olyanok, mint az emberek. A kutyák természetüknél fogva jók és hûségesek.
11. A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívû és őszinte. Ösztönszerûen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet. Axel Munthe
12. Nem számít, milyen kevés pénzed vagy vagyonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy.
13. Tudod, hogy hívják a szőkét, akinek esze is van? - (...) Golden retrievernek. Stephenie Meyer
14. Õ a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Õ maga a hûség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Õ az én kutyám.