Amikor a történelem beindítja a tömegeket, a hadseregeket, a szenvedést, a bosszút, már nem lehet megkülönböztetni az egyéni akaratot; a tragédiát teljességgel elnyeli a csatornákból az egész világra rászabaduló áradat. Végső soron akár kereshetjük is a szörnyûségek romjai alá temetett tragikust, azoknak a lendületével, akiknek volt merszük életüket áldozni az igazságért. Vannak azonban szörnyûségek, amelyek alatt semmilyen régészeti ásatás sem fogja megtalálni a tragikum legkisebb maradványát sem; az az öldöklés, amelyet pénzért folytattak; vagy ami rosszabb: egy illúzióért; vagy még rosszabb: egy ostobaságért.