Az önismeret útján artikulálatlan fájdalommal indulunk, amelyre aztán elkezdünk végre szavakat keresni. Amint találunk rá néhányat, eszeveszetten kapaszkodunk beléjük, mert akkor legalább néhány pontot össze lehet kötni abban a zavaros és hatalmas térben, ami a lelkünk.