Sosem tartoztam azok közé (...), akik úgy érzik, hogy a gyerekük iránt érzett szeretetük valahogy felette áll minden más szeretetnek, jelentőségteljesebb és fontosabb és nagyobb minden másnál. (...) De rendkívüli szeretet ez, mert az alapja nem testi vonzalom, nem is érzékiség vagy intellektus, hanem a félelem. Az ember nem ismeri a félelmet, amíg nincs gyereke, és talán ez csal minket arra a gondolatra, hogy ez a szeretet hatalmasabb, mert maga a félelem hatalmasabb. Minden nap az első gondolatod az, hogy "szeretem", de: "Vajon hogy van?" A világ egyik éjszakáról a másikra átrendezi magát a rettegés akadálypályájává.