Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe, mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó, most nevető, most bánatos-sóhajtó - a karba, amely integet igézve: de hittem a te két jó-jó szemedben, a két szemed mélyén horgonyt vetettem, én mindig a lélekbe-szembe hittem, most is hiszek, megálltam, várok itten.