Elhagyom a szavak útját, hogy az erdőt járjam, Erdei ember leszek, köszöntöm a napot, És érzem, ahogy a csend kivirágzik a nyelvemen, Akár egy különös beszéd.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogy kerülnek a "Fûre lépni tilos!" táblák a gyep közepére?
2. Védd a fákat, egyél hódot!
3. Vannak olyan zebrák, akik a rács mögé is beállnak, hogy fehér lónak lássák őket.
4. Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt. Antoine de Saint-Exupéry
5. Mondd el a vonalnak, hogy mi a gömb!
6. Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. Children of Distance
7. - Tudod egyáltalán, mi az a biolepedő? - Biolepedő: alattam a pasasom. Vavyan Fable
8. Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. Wass Albert
9. Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat. Paulo Coelho
10. Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben.
11. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Weöres Sándor
12. Az amazóniai őserdők mélyén él egy fa, ami csak egy másik fa köré képes nőni. Nem bír megélni e nélkül a fa nélkül, a támasza ez a fa. (...) Mi vagyunk ez a fa.
13. A dzsungelben minden ehető. Te is.
14. Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fûszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Wass Albert