O, hiu ábrándok! Békóban sorvadok Sötét a börtönöm, szultán rabja vagyok. A napok folyását, évek haladását Csak az számlálja meg, ki reggelt, estét lát. Ifju vagyok-e még, öreg lettem-e már, Ki tudná? Vendégem csak egy halálmadár. A toronypárkányról néha sivit, visit; Tán nekem beszéli bokros szenvedésit!