Volt egyszer egy férfi, akivel együtt hullámzott lelkünk óceánja. Ha az egyikünk megszomjazott, a másikunk csókkal kínálta, és itatta, hogy elmúljék a tûzvihar benne. De a tûz nagyobb lángra kapott. Ereje felégette az egész világot. Tombolt, míg párává tette óceánunk. A tûz (...) csak nő és nő: elégeti a szíved, elégeti a lelked, elégeti a tested és eléget téged; még porrá és hamuvá nem válik. Nem tudom, merre menjek. Csak a füstöt és a kiszáradt óceán medrét látom. Nincs más.