A hûtlenség elfogadhatatlan - túlságosan sértő. Vagy különválnak útjaink, és akkor egyedül cipeljük a fájdalom terhét, vagy megbocsátunk a hûtlenség elkövetőjének.

Kapcsolódó idézetek

1. A férfiak és a nők különböznek egymástól a hûtlenséghez való viszonyuk tekintetében. A nők hajlamosabbak hûtlenségnek tekinteni, ha a párjuk előre megbeszélt módon találkozik valakivel, időt tölt vele, közel érzi magát hozzá, és titkai vannak a párja előtt. Õket sérti ez a fajta intimitás. A férfiak ellenben inkább csak akkor beszélnek hûtlenségről, ha nemi kapcsolatra kerül sor. Számukra rosszabb, ha a párjuk nemi életet él egy másik emberrel, mint ha érzelmileg vonzódik valakihez, vagy akár úgy érzi, hozzá tartozik. Alfons Vansteenwegen
2. A gyûlölet közvetlenül a sértés nyomában jár. De a megbocsátáshoz mindkét félnek időre van szüksége. Szégyen, hogy ilyen sokat kell várnunk, de elsősorban az a szégyen, hogy a sértés megtörtént. Nehéz várni a megbocsátásra, de még mindig jobb, mint az alternatívája.
3. Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
4. Gyûlölni felebarátunkat könnyû dolog, sőt, akár megkönnyebbülést is jelenthet számunkra. Önmagunkat gyûlölni azonban sokkal rosszabb, szinte elviselhetetlen szenvedés.
5. Azt gondolom, hogy fontos a hûség. Ma azonban tágul a világ, és tágulnak a szabályok is, sajnos. (...) Hûtlenségről nem csak fizikai értelemben beszélhetünk. Amikor az ember csalódik - nem megcsalják, hanem csalás történik -, fizikailag el kell távolodnia néhány órára a másiktól. Olyankor nem bírom elviselni a közelségét, pedig a nők akkor nagyon szeretnének beszélgetni. Próbálnák megmagyarázni... De olyankor a férfinak éppen erre nincs szüksége. A földolgozáshoz magány kell. Kaszás Attila
6. A hûtlenséget nem lehet csak úgy kerek perec elutasítani. (...) Talán létezik egy hûtlenségi görbe, ahol az illető hûtlenkedési kedve egyenes arányban áll azzal, hogy a valóságban hányszor teszi meg.
7. Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést. F. Várkonyi Zsuzsa
8. Számomra a hûtlenség nem köthető pusztán fizikai tettekhez. Az én véleményem szerint az is félrelépésnek számít, ha ez ember arról fantáziál, hogy mással csókolózik vagy szeretkezik.
9. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
10. Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.