A háború - ami engem illet - az embernek, a romantikus fegyverzetétől megfosztott, védtelen embernek tiszteletére tanított meg. A minden kényelmet nélkülöző élet iskolája, a hidegvizes lavórba lógó láb, a hideg leves, a kevés alvás iskolája megtanítja az embert, hogy társadalmi értékeink nem jelentenek semmit.

Kapcsolódó idézetek

1. A háború - ami engem illet - az embernek, a romantikus fegyverzetétől megfosztott, védtelen embernek tiszteletére tanított meg. A minden kényelmet nélkülöző élet iskolája, a hidegvizes lavórba lógó láb, a hideg leves, a kevés alvás iskolája megtanítja az embert, hogy társadalmi értékeink nem jelentenek semmit.
2. Azért lettünk, hogy alkossunk, szeressünk, nyerjünk, azért lettünk hát, hogy békében éljünk. Ám a háború megtanít rá, hogy mindent elveszítsünk, s hogy azok legyünk, akik nem voltunk. Albert Camus
3. Ami tegnap még hulladék volt, ma tiszteletre méltó értéktárgy. Ami tegnap szemét volt egy fiókban, ma tartalék. Egyszerre megbecsüljük a valóságot. A háború nem csak szenvedésre, nagylelkûségre és hősiességre tanít. Márai Sándor
4. A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen. John Stuart Mill
5. A háború a figyelem és a gyanakvás melegágya. Az éhség, a szomjúság, a halálfélelem feleslegessé teszi a szavakat. Tulajdonképpen nincs is szükség rájuk. Aharon Appelfeld
6. A háború megtanítja az embert arra, hogy mindent elfogadjon a túlélés érdekében.
7. A háború a kard tiszteletét tanítja, nem az istenekét.
8. Háború (...). Brutális és kegyetlen. Pokoli és gyerekes. (...) Szabadság, könyörületesség és szerelem - ezek azok, amelyekért megéri harcolni, amelyekért megéri ölni.
9. Mondd csak, miért nem tanítják a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről... Márai Sándor
10. Az emberi elme valószínûleg képtelen feldolgozni, amikor a háború nyers valósággá válik. Hogy valójában nincs, aki megvédje őt, nincs, aki visszafordítsa az idő kerekét. Nincs, aki el tudná neki magyarázni, miért volt szükség a háborúra, és hogy megéri-e a rengeteg áldozatot. Ilyenkor mindenkinek azzal kell szembesülnie, hogy az élete és mindene, amije van, tulajdonképpen értéktelen mások szemében, hiszen a háborút mozgató csoportok, politikai hatalmak nem sajnálják odadobni ezeket a saját céljaik eléréséért. Azt gondolom, mindez olyan meghasonulást okozhat az alapvetően racionális okokat kereső emberi elmének, és olyan fokú csalódást, a magárahagyatottság és elveszettség olyan intenzív tapasztalatát, ami újraszínezi az élet minden árnyalatát. Hogyan is lenne elvárható, hogy valaki a háború irracionalitása közepette a józan ész, a racionalitás törvényei, a normális életben megszokott értékrend szerint viselkedjen és reagáljon bármire? Al Ghaoui Hesna