A háború két tolvaj viszálya, akik túl gyávák ahhoz, hogy megvívják saját csatájukat; ezért elviszik a fiúkat az egyik és a másik faluból, egyenruhát húznak rájuk, felfegyverzik, és vadállatként szabadjára engedik őket egymás ellen.

Kapcsolódó idézetek

1. Háború az, mikor a túl ifjút és eszetlent kijátssza az idősebb és zordabb olyannyira, hogy végül egymás életére törnek.
2. A háború árulás és gyûlölet, tehetetlen tábornokok zûrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyûlölet jön. John Steinbeck
3. A háború törvénye kíméletlen. Ha egyáltalán van valami jó a háborúban, akkor az az, hogy a legjobbat és a legrosszabbat hozza ki az emberekből: vannak, akik a törvénynélküliséget arra használják, hogy ártsanak a többieknek, míg mások, amennyire lehet, megpróbálják csökkenteni a szenvedést.
4. Van a háborúnak egy törvénye, amelyik így szól: a tiszta fegyverek győznek a szennyes fegyverek fölött. Ha azonban egyik sem tiszta a fegyverek közül, akkor mindig a nagyobbik gonoszság és a nagyobbik gyûlölet győz. A szentek tisztasága és szelídsége legyőzi a vadállatokat, legalábbis így tanítják ezt, de ha két vadállat küzd egymással, akkor mindig a vadabbik vadállaté a diadal. Ha két barbár visel hadat egymás ellen, a barbárabbik nyeri meg azt. Így tanítja a történelem. Vagy tisztábbak kellett volna legyünk, vagy barbárabbak. Wass Albert
5. A vadász és a vad közötti egyenlőtlenség előbbinek javára túlságosan fokozódik. Szegény állat a fejlett technikát nem tudja a maga javára érvényesíteni. Maderspach Viktor
6. A háború nem más, mint tömegek egymás elleni cselekedete, s mint ilyen, alapjában különbözik a vadászattól.
7. A szerelem az a nőnek, ami a háború a férfinak: könnyen okozhatja a halálukat. Csupán egy bolond fut háborúba és szerelembe.
8. A háború félelem, bátorságnak álcázva. William Westmoreland
9. A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra! Mihail Solohov
10. Ez a háború. Az ember arra fecsérli az idejét, hogy találkozik egy sereg fickóval, akit nem lát többé. Robert Merle