A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen - önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz "sértett hiúság".

Kapcsolódó idézetek

1. A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad, rendkívül veszedelmessé válhat. Nem elég, hogy az embert mindenféle haszontalan munkára és időpocsékolásra késztetni, melyek inkább a látszat, mint a lényeg kedvéért történnek; nem elég, hogy hatása alatt az ember csak önmagára gondol, és másokra csak legfeljebb annyiban, hogy mit gondolnak róla, hanem még el is veszítheti általa a valósággal való kapcsolatát. Jár-kel az életben anélkül, hogy megértené az emberi összetartozást; anélkül, hogy az élettel bármiféle viszonyban volna. Alfred Adler
2. A hiúság személyes dicsvágy: nem tulajdonságainkért, érdemeinkért, tetteinkért várjuk, hogy becsüljenek, tiszteljenek, akarjanak minket, hanem egyéni létezésünk okán. Johann Wolfgang von Goethe
3. Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság... s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet. Márai Sándor
4. A dúlt lélek elmerül saját fájdalmában, ha nem foglalkoztatjuk másfelé. Ezért mindig akadályt kell útjába tennünk, hogy győzhes­sen rajta, vesződhessen vele. Michel de Montaigne
5. Eljön, aminek jönnie kell. Azt hinni, hogy megállíthatod, hiúság.
6. Az önsajnálat bénít. A keserûség megöli a lelket.
7. Tény, hogy a szenvedés élesíti a szellemet. De ha túlságosan élesíti, az ember belepusztul!
8. Nem tudhatjuk, kinek mi munkálkodik a lelkében. Van, hogy a fájdalom, a keserûség és a becsvágy borzalmas tetteket szül. Ha valaki nem képes fékezni a lelkében dúló sötétséget, és hagyja a felszínre törni, az végzetes lehet.
9. Szellemi dolgokban mit jelent (...) becsületesnek lenni? Azt, hogy szívünkhöz legyünk szigorúak, vessük meg a "szép érzéseket", s minden egyes "Igen"-ből és "Nem"-ből csináljunk lelkiismereti kérdést! - A hit üdvözít: következésképpen hazudik... Friedrich Nietzsche
10. "Lyukas zokni a lelked, rossz is neked, meg jó is neked." (...) A lélek is attól egyéni, hogy elnyûtt, megviselt.