Ugrás a tartalomra
A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látni való, untatja a sok okmány és pecsét. -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
"Az nem lehet, hogy annyi szív..." Maradj nyugodt. Lehet.
Kapcsolódó idézetek
-
- Kisasszonyom, milyen vidám a szíved!
- Igen, uram, igaz. Szegény bolond, a gond elől kereket old.
-
Üzenek mosolyt és könnyeket,
szánalmat, haragot, döbbenetet.
Ami nem az enyém, de továbbadom,
sekély lelkem ily módon ápolom.
Salvus
-
Legyet léppel, medvét mézzel,
Pitypalattyot fütytyel fognak -
A békának piros posztó,
Tükör kell a kis majomnak,
Minden állat fogására
Fortély, avagy valami van...
Ha ember kell, szánthatsz rajta,
Csak hizelegj édes fiam.
Tóth Kálmán
-
Mennyi zaj, és mennyi siető ember!
Hány jövőt ostromló gondolat egy
húszéves fejben! Mennyi örömet kínál
a szerelem!
-
A bíró legbelül, szívemben törvényt ül,
irgalmat nem ismer.
Készül a számvetés - sok volt vagy túl kevés?
Kérdezem, nem felel... hát csendben mondom:
-
Minden szív sok kincset tárol,
Csendesen hét pecsét alatt;
Van benne hit, remény s álom;
ha nem titok, nem varázsolat.
Charlotte Bronte
-
Mostanában kezdem úgy érezni, mintha túl sok lenne a zaj, tudod? (...) Az összes hang figyelemért küzd - tanárok, szülők, magazinok. Mi megy be, mi megy ki, ki jó fej, ki nem annyira jó fej. És ezek a szarok olyan hangosak lesznek, hogy úgy érzem, nem hallom a saját gondolataimat. Tudod, csak be akarok ülni a kocsimba és vezetni, de aztán meglátlak téged. Meglátlak a folyosón keresztül: behajolsz a szekrényedbe abban a kabátban, amit annyira szeretsz, és ahogy besimítod a hajad a füled mögé, és meglátsz engem, és mosolyogsz. Csak mosolyogsz, és a zajok elcsendesednek, tudod? És az egyetlen dolog, amit hallok, az a hangod, amikor kiejted a nevemet.
-
A papirokon már rég béke van.
Rajtuk az írás már meg is fakult.
De mindez nem ér semmit, míg a múlt
Háború okai még egyre visszajárnak,
Mint éjféli, rémes, kísértő árnyak,
Féltékenység, irigység, gyûlölet,
S száz más rossz, mi ezek nyomán jöhet.
-
Ha egy lány sokat nevet, könnyen kárát vallja; szép fog, könnyes szem.
Victor Hugo
-
Zavart, beteg, megtört a lelkem,
Ezer fájó sebet kapott,
Lázas hittel úgy érzem néha,
Hogy tőled várhat balzsamot.
Várlak, követlek, szomjuhozlak,
Te vagy a célom életem...
...Pedig tudom, hogy már a multat
Nem adod vissza énnekem.
Ady Endre