A múltból tanulni tudsz, a jelent megpróbálhatod megélni, de a jövő, az kiszámíthatatlan, még valahol az utcasarkon túl jődögél veled szemben, várja, hogy beleütközz. Bele is ütközöl, az hótziher, bezúzod rajta az orrod, és ott maradsz hanyatt a járdaszélen, aztán nézegetheted a csillagokat, miközben vért bugyborékolsz.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt egy tátongó lyuk. Megpróbálhatsz elfutni előle, de minél inkább futsz, annál mélyebbé lesz mögötted, a sarkadban lohol. Az egyetlen esélyed, ha megfordulsz és szembenézel vele. De ez olyan, mint ha a szerelmed sírjába bámulnál vagy egy pisztoly száját csókolnád, amíg a golyó sötét fészkében húzódik, készen, hogy végezzen veled.
2. Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong, egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. És hogy miért? Mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád. Te magad vagy a homokvihar. Annyit még megtehetsz, hogy elszántan törtetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. Ebben a viharban nincs nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat szétmorzsoló finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél. Murakami Haruki
3. A jövő a nyomunkban van. Egyre csak várakozik, úgy lapul meg, hogy éppen ne láthassuk, a következő sarok, a legközelebbi domb mögött rejtőzik. Sosem tudhatjuk biztosan, milyen alakot ölt majd. És gyakran teljesen felkészületlenül üt rajtunk. Jamie Susskind
4. A jövőbe látás képességétől a jövő még nem lesz kevésbé bonyolult. Sokkal inkább olyannak tûnik, mint amikor egy tükröt ezernyi darabra törsz, s mindegyikben önmagadat látod, de mindegyikben egy kicsit másként. A jövő lehetséges variációk végtelen sorává válik, s nekünk mind választanunk kell ezek közül.
5. Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. (...) Amikor véget ér, magad sem érted, hogyan szabadulhattál meg élve belőle. Vagyis valójában még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy egyáltalán elhaladt már fölötted. Csak egy dolog világos: túl ezen most már nem az vagy, mint aki voltál, mielőtt ide beléptél volna. Igen, a viharnak ez az értelme. Murakami Haruki
6. A jövőnek élek. Még akkor is, ha látom, hogy csak egy hosszú, vaksötét alagúton jutok el hozzá. Valahonnan valahová tart az életem. (...) Jövőtlen ember nemigen tudja élvezni a jelenét. Müller Péter
7. A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít.
8. Eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba. Kőrösi Zoltán
9. Emlékezni csak arra lehet, ami elmúlt. A jövőbe talán be lehet kukucskálni, a jövőt talán érezni, sőt látni is lehet, de emlékezni rá? Popper Péter
10. Nem tudhatod, ki jön veled szembe, És kit találhatsz egy másik testben. Örök ellenség, régi barát, Vagy akivel sorsod megosztanád. Salvus