A Napot adom neked, a csillagokat, hogy játssz velük. Egy pillanatra neked adom az örökkévalóságot, a hegyek erejét, csak tapsolj.

Kapcsolódó idézetek

1. Nap fénye, világosságot, Hold fénye, teljességet, Víz színe, tisztaságot, Csillagok, fényességet Adjatok, adjatok, adjatok!
2. A világot akartam neked, hogy felérj a mennyekig, lehozd a csillagokat, csak azért, hogy neked ragyoghassanak, és hogy ne csupán olvass a happy endről; azt én akartam megadni neked.
3. És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! (...) Ajándék ez, csodálatos ajándék. Márai Sándor
4. Te adod nekem a melegséget. Te adod nekem a tavaszi szellőt, és felmelegíted a téli napjaimat.
5. Nézni veled... a felkelő Napot. Fogni kezedet, gyengéden átölelni, és látni a csodát. Két csodát. A Napot... és téged. Mert most két napkeltét látok. Az egyiket az ég alján, a másikat itt, velem szemben, mellettem. Az egyik egy új napot hoz, a másik egy új életet. Bennem. Csitáry-Hock Tamás
6. Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.
7. Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell csak, s följutunk mi, föl a fényes csillagokba! Kányádi Sándor
8. Te vagy minden rohadt napom fénypontja. Te vagy a napfény, a nevetés (...). Ha az élet játék, miattad örökké játszani akarom, mindegy, ki nyer vagy veszít.
9. Atyám, tárd ki karod, Ragadd meg életem. Nyisd fel szemem, Hadd lássam fényedet. Tölts be Kiapadhatatlan szereteteddel, Készíts nekem helyet Ott fenn a mennyekben.
10. Mászd meg a hegyeket, és hallgasd meg örömhíreiket! A Természet békéje úgy árad majd beléd, ahogy a napfény árad a fákba. A szelek saját frissességüket fújják beléd, a viharok saját erejükkel töltenek fel, míg gondjaid őszi levelekként hullanak le rólad. John Muir