Ugrás a tartalomra
A párkapcsolatban a nagylelkû szerelem egy mindent összetartó kapocs, amelynek célja a közös boldogság és a partner boldogsága. Sokan tudjuk életünk meghatározó pillanataiból, hogy az önzetlen szeretet sokkal őszintébb és meggyőzőbb, mint bármi, amit önmagunkért teszünk.
Kapcsolódó idézetek
-
A házasságban az ember már nem önmagának él, hanem egy másikért is, és abban leli örömét, hogy a másikat boldoggá teszi. A másik is ezt teszi, és így a házaspár valóban egymásért él. Az igazi házasság mindig önzetlen kapcsolat.
-
Az emberek többsége azt hiszi, hogy csak adni nagylelkûség. Pedig az elfogadás is a szeretet aktusa. Hagyni, hogy boldoggá tegyenek minket, amitől a másik is boldog lesz.
Paulo Coelho
-
Sokan egyenlőségjelet tesznek a szerelem és a boldogság közé. A boldogság azonban olyan elmeállapot, aminek magunkon belül kell kifejlődnie, s ami nem függhet egy másik személytől. A szeretet legegészségesebb fajtája az, amikor magunkkal meg vagyunk elégedve, és így a szeretetünk valaki másra való kiterjesztése már teljesen önzetlen. A szeretethez kemény munkára és állandó karbantartásra van szükség.
-
A páros élet egyik alapvető feltétele a nagylelkûség.
Marc Lévy
-
Ha filozófus lennék, és osztályoznom kellene a szeretet fajtáit, két kategóriába sorolnám: az első a nagylelkû, adakozó szeretet, amikor az ember a legjobbat akarja annak, akit szeret, még akkor is, ha az az ő számára veszteséget jelent. Idetartozik az a fajta szeretet is, amelyik elfogadja a szeretett személyt olyannak, amilyen, tudván, hogy a különbözőségek teszik valódivá a szeretetet. (...) A második kategória az önző szeretet, amikor az ember inkább magával törődik, nem a másikkal. Idetartozik a szerelmi megszállottság, amikor az ember birtokolni és megváltoztatni akarja azt, akit szeret. "Mivel szeretlek, ezért olyannak kell lenned, amilyennek én akarom." A nagylelkû és az önző szeretet meglehetősen különbözik egymástól, de néha mégis olyan szorosan összefonódik a kettő, hogy nem lehet őket elválasztani egymástól.
-
A romantikus szerelem mindennél erősebben táplálja bennünk a teljesség utáni vágyat. A kapcsolat általában úgy indul, hogy azt hisszük, meg fogjuk ismerni a másikat, és titokban azt reméljük, hogy mindenben egyetértünk. Ehelyett a végén kiderül, hogy sokkal inkább magunkat ismertük meg.
Audrey Hepburn
-
Az igazi szerelem (...) a másik emberi lény iránt érzett legmélyebb érzelem kifejeződése; egy felfokozott tudata annak, mit igényel, és mire vágyik a partner: most és a jövőben is. Önzetlen, a másik javát tartja szem előtt.
James Dobson
-
A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszûnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerûbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
Popper Péter
-
A hosszú távú elkötelezett párkapcsolat kielégíti az egyén intimitási, szerelmi szükségleteit és összefügg a pszichés jóléttel, valamint az élettel való elégedettséggel. Amilyen általános emberi igény mutatkozik azonban az elkötelezett hosszú távú kapcsolatra, annyira általánosnak mondható a hûtlenség is.
-
A házasság mélységes szeretetről, egymásrautaltságról, elfogadásról, gondoskodásról, közös akaratról, megnyugvásról és önzésről is szól. Az is hozzátartozik, hogy megtanulom a másik szokásait, elviselem, ha morcos, segítek a fájdalmán, örülök a sikereinek, ott vagyok, amikor kell; minden apró kis hasztalannak tûnő pillanatban részévé válok az életének, egészen addig, amíg engedi, vagy ameddig nekem is jó.