Ugrás a tartalomra
A szerelem egy megelőző életnek emléke és egy bekövetkezőnek előérzete.
Kapcsolódó idézetek
-
Az a szerelem, amikor az ember valakit vagy valamit az életénél is előbbre tart.
-
A szerelem az az érzés, amikor érzed, vár valaki a világban.
-
A szerelem voltaképpen egy meghatározhatatlan, éteri és érzékelhetetlen vágy a gyermekkorhoz és az anyai gyöngédséghez való visszatérésre, és abból a hiú reményből táplálkozik, hogy ezt az eltûnt boldogságot elő lehet halászni a lét kezdeteiből.
Jose Rodrigues dos Santos
-
A szerelem az, amikor két ember valami mély és maradandó érzelmen osztozik. Elvetnek mindenki mást, és csak azt keresik, kit jóban-rosszban egy életre kiválasztottak, és egymás mellett maradnak, míg a halál el nem választja őket.
-
Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.
Honoré de Balzac
-
A szerelem különböző emberek közötti olyan törekvés, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik. Ezért mint törekvés, átmenetileg harmonikus lelkiállapotot eredményez, célját tekintve azonban reménytelen.
Aszlányi Károly
-
Mi más a szerelem, ha nem egyfajta felejtés? A veszteség szükségszerûségének elfelejtése. Vagy inkább emlékezés a szerelem? Emlékezés arra, mennyire kell nekünk, hogy szükség legyen ránk, hogy megértsenek. Emlékezés arra, hogy talán csak ezért vagyunk itt.
-
A szerelem olyan illúzió, amit a vágy és az élvezet táplál.
Robert Merle
-
A szerelem az a mámorító érzés, hogy csak választottunknak élünk, hogy megosztjuk vele minden örömünket és minden fájdalmunkat, hogy támogatjuk, minden veszélytől megóvjuk s életünket is feláldozzuk érte. A szerelem egyben az az emberfeletti gyönyörûség, hogy tudjuk, hogy az ő szíve is egészen ilyen érzéssel van eltelve, s ő is oltalmaz és ápol bennünket, s hogy jelenlétének fényességében az egész világot átalakulni látjuk.
-
Minden más érzelemnek szüksége van múltra: a szerelem szinte varázsütéssel múltat alkot, és körülvesz minket vele. Szinte azt hiteti velünk, hogy éveken keresztül éltünk egy lénnyel, aki azelőtt csaknem ismeretlen volt számunkra.
Benjamin Constant