A világ állásán parázó, múlásán nevetők, Könnyû léptû halált hozók és ólmos szeretők, Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok, Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Kapcsolódó idézetek

1. Igen, végül mind elmennek. Minden egyes ember, minden egyes alkalommal. Minden ember, aki valaha is beragyogta a napját, aki felvidította a szívét, olyan gyorsan tûnt el, mint a macska az éjszakában. Mintha a boldogság csak hétvégi mulatság lenne. Cecelia Ahern
2. Az ember meghalhat a magánytól, de meghalhat az optimizmustól is, az optimizmus a végén ugyanúgy megsemmisít. Az idő halad előre. Taffy Brodesser-Akner
3. Szeretem a csillagokat. Az állandóság illúziói, azt hiszem. Újra és újra felragyognak, felrobbannak, kihunynak. De innen tehetek úgy... tehetek úgy, mintha a dolgok maradandók lennének. Hogy az élet hosszabb egy pillanatnál. Istenek jönnek, mennek. Halandók felragyognak, kihunynak. A világok letûnnek. A csillagok és galaxisok rövid életûek: szentjánosbogárként pislognak, majd a hidegbe s porba vesznek. Neil Gaiman
4. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.
5. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
6. Minden jó véget ér egyszer. Szeretteink meghalnak. Az idő láthatatlan, de kérlelhetetlen, és csendesen uralkodik az életünkön.
7. Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerû állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról. Dean Ray Koontz
8. Gyûlölöm a morcos és kókadt kedélyû embereket, akik elsiklanak az élet örömei fölött, s belegubancolódnak minden bajba, szinte legelnek rajta, mint a legyek; kik sima felületen nem bírnak megkapaszkodni, tehát a bütykös és gyalulatlan pontokra szállnak; vagy mint a pióca, mely csak rossz vért szív. Michel de Montaigne
9. Ki kellene élvezned az életedet! Csak lazán. A sorsod megoldja önmagát. A dolgok megtörténnek, aztán elmúlnak. Állapotok, amelyek úgysem tartanak örökké. Lakatos Levente
10. A halálnak nincs humora. Lehet vele tréfálkozni, lehet szamárfület, grimaszt, fityiszt mutatni neki, lehet rajta marháskodni, kinevetni, elviccelni, lehet gúnyt ûzni belőle ideig-óráig, lehet halogatni - a szó szoros értelmében -, csak megúszni, elkerülni, kicselezni nemigen. Az eljön, az bekövetkezik, még a nagyon vicces, szembeszegülő fickókat, tréfazsákokat, mókamestereket, jópofákat is elragadja. Nem érti a viccet. Vagy nincs tekintettel rá.