A világ képei nem automatikusan, hanem szelektíven hatolnak belénk. Nem látunk, hanem keresünk, kutatunk valamit, tapogatózunk valami után. Nem a világ összes hangjait halljuk, hanem hallgatódzunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé. Anil Seth
2. A legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni szeretnénk.
3. A világ, amit látunk, nemcsak a saját tudatunkon, hanem másokén is átszûrve tárul elénk.
4. A világot nem úgy látjuk, ahogy az van, hanem úgy, ahogyan mi vagyunk. Epiktétosz
5. Amit megfigyelünk, nem maga a természet, hanem a kérdésfeltevésünknek alávetett természet. Werner Heisenberg
6. Képzeljék magukat egy agy helyébe. Be vannak zárva egy csontos koponyába, megpróbálják kitalálni, mi folyik a külvilágban. Bent nincs semmi fény, nincs semmi hang. Csakis elektromos impulzusokra hagyatkozhatnak, amik csak közvetve kapcsolódnak a világ dolgaihoz, legyenek azok bármik. Az észlelés - annak kitalálása, hogy mi van ott - szükségszerûen tájékozódás útján történő találgatás, melynek során az agy kombinálja a befutó érzékszervi jeleket korábbi elvárásaival, meggyőződéseivel arról, hogy milyen a világ. Így feltételezi legjobb tudása szerint, hogy mi okozta azokat a jeleket. Az agy nem hall hangot és nem lát fényt. Amit észlelünk, az agyunk legjobb feltételezése arról, mi van a külvilágban. Anil Seth
7. Ugyanabban a világban élünk, de azért nem egészen. (...) Tekintetek, hanghordozások, pillantások, reakciók: mindössze ennyi választ el minket attól, amit megélünk. Cecelia Ahern
8. A dolgok sose úgy mennek, ahogy hisszük. Azt gondoljuk, értjük a világot körülöttünk, de valójában csak a külsőt látjuk, olyannak, amilyennek akarjuk. Megpróbáljuk megszokni.
9. Nemcsak kifelé kell hallgatni. Befelé is, érzéseinkkel is. Ez nem könnyû. Márai Sándor
10. Azt gondoljuk, hogy a valósághoz kellenek a szavak, az apró gesztusok, sóhajok, rezdülések, összevillanó tekintetek. Ám ez nem így van. A legtöbbször ott vagyunk a közelben. Mellettünk történnek a dolgok, vagy éppen bennük vagyunk, mégsem vesszük észre a lényeget. Bauer Barbara