Az éggel meg lehet egyezni: ha vagyona egy részét az egyháznak adományozza a buzgó gazember, akkor aligha kell halála óráján nyugtalankodnia amiatt, hogy becstelen módon gazdagodott meg ezen a földön.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten kegyelmes azokhoz, akiktől aprán­ként vonja el az életet; ebben van az öreg­ség egyetlen jótéteménye. Annál kevésbé lesz teljes és kínos az utolsó halál; már csak egy fél vagy negyed embert fog megölni. Michel de Montaigne
2. Gazdaggá csak a lélek tehet; ez a számûzetésbe is elkísér, és bőségben él a legzordonabb pusztaságban, s a maga kincseit élvezi, ha megvan annyija, amennyiből életét eltengetheti: a léleknek, akárcsak a halhatatlan isteneknek, a földi javakhoz egyáltalán nincs köze. Lucius Annaeus Seneca
3. A vagyon egyféleképpen hozhat boldogságot - ha másnak adjuk.
4. A fukar nem gazdagodik meg, s nem lesz szegény az adakozó: mint ha az a vagyont gyûlölné, s ez a vagyon barátja lenne.
5. Vagyona egy részét megosztva és azt a rászorulóknak átadva a pénz az áldás forrásává alakul át, és megsokszorozódva tér vissza önhöz. Adam J. Jackson
6. Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy (...) pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek. Wass Albert
7. Az ember fényûzéssel veszi körbe magát, mintha a vagyon ideig-óráig távol tarthatná a világ igazi aggályait. Talán így is van.
8. A bölcs, ha nagy vagyonra vágyik, áldoz is rá: gyûlni segíti.
9. De a rendesen élő, józan ember sosem esik kétségbe. Elveszti a vagyonát: ez olyan kemény csapás, hogy egy pillanatra beletántorodik. De már szedi is össze az erejét, a sérelem maga készteti, hogy talpra álljon, hogy segítsen magán, cselekvéssel vigasztalódik. Nagybeteg lesz: de van benne türelem; amit nem lehet meggyógyítani, azt is elviseli. Fájdalom taglózza le, vonagló tagjait görcs rángatja: ő viszont a remény horgonyába kapaszkodik. A halál a legkedvesebbtől fosztja meg, gyökerestül tépi ki, szaggatja szét a hajtást, melyre érzelmei rátekeredtek: komor gyász, borzalmas seb. Ám virrad a reggel, betekint a vallás az elhagyott ház ablakán, és azt mondja: majd egy másik világban, más életben újra találkozol a kedvessel. Charlotte Bronte
10. Másoknak adni, amikor neked van, nem nagy áldozat. Amikor neked sincs semmid, és a legkisebb vagyonodat is megosztod a nálad szerencsétlenebbel, ez visz (...) előre.