Az ember azt várná a médiától, hogy hülyeségszûrőként mûködjön az olvasók, a hallgatók és a nézők számára. Ehelyett a média egyre inkább az ellenkező irányba halad, és mindenféle marhaság mágnesévé válik. A hülyeségeket nemcsak eltûrik és ismételgetik, hanem egyenesen a reflektorfénybe helyezik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mind azt mondjuk, hogy utáljuk a hülyeséget. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e személyes áldozatot hozni azért, hogy mindezt megváltoztasd. Nem úgy értem, hogy ne internetezz. Úgy értem, hogy változtasd meg, mire kattintasz, mivel a kattintás egy nyilvános cselekedet. Már nem az a helyzet, hogy néhány erős elit szabályozza az egész médiát, és mi csak passzív befogadók maradunk. Egyre inkább mi vagyunk maga a média. (...) Minden, amit blogolunk, amit twittelünk, és bármi, amire kattintunk, az egy médiamegnyilvánulás. Mi vagyunk az új hírszerkesztők. Mi döntjük el, mi kapjon figyelmet, annak alapján, hogy mire fordítunk figyelmet. Így mûködik most a média.
2. Sokkolódni akarnak az emberek, és ezt ki is elégíti a média. Ebben van globális szinten is egy nagyon intenzív particionálódás, hogy egyszerûen szakadnak ketté az emberek. Ezeket nagyon sokszor családokon belül, barátságokon belül, közösségeken belül lehet látni, hogy egyszerûen szakítja szét az embereket az eltúlzott hisztéria meg világnézet. Én visszautasítom azt, hogy ez létezik. Én nem gondolom, hogy fekete-fehér minden, vagy minden mindennek az ellenpólusa, pontosan azért, mert dolgoztam a médiában, és tudom, hogy nagyon könnyen meg lehet rajzolni egy portrét fordítva is, vagy el lehet mesélni egy történetet úgy, hogy a szöges ellentétét fogod róla hinni. Ez borzasztó veszélyes, és óriási felelőssége van a médiának ebben.
3. A múltban a cenzúra úgy mûködött, hogy blokkolta az információ áramlását. A 21. században úgy, hogy tömegesen ontja az emberekre az irreleváns adatokat. Egyszerûen nem tudjuk, mire figyeljünk oda, és gyakran mellékes témák vizsgálatára és megvitatására megy el az időnk. Yuval Noah Harari
4. A média olyan kicsit, mint a politika, az embereket képzi le. Felméréseket nézegetnek, hogy mire kattintanak a legtöbben: akkor olyan címek lesznek, akkor olyan cikkek lesznek. A politika ugyanez, tulajdonképpen egy tükröt tart nekünk, amilyen vezetőink vannak, hogy ez az ország erre rezonál.
5. A néző kezében ott van a távirányító, senki nem tart pisztolyt a fejéhez, bármikor elkapcsolhat. Az, hogy nem teszi, mégis háborog, gyakorlatilag megfelel a saját élete fel nem vállalásának. Azért vagy hülye, mert a kereskedelmi tévék butítanak? Nem. (...) Azért vagy hülye, mert hagytad magad elhülyülni.
6. Az elmerevíti az embert, hogyha bármilyen szempontból igazodási ponttá válik. Inkább abban szeretnék segíteni másoknak, hogy lássanak több árnyalatot meg többfajta alternatívát.
7. A sajtó teremteni és pusztítani akar, ezért széttépi az embert, hogy aztán cafatonként tolja le a nagyérdemû torkán. Ez nem gonoszság, ez gazdálkodás. Hullákon keresik a pénzüket. Keselyûk.
8. A média nehéz helyzetbe hozza a fiatalokat: két rossz közül választhatnak. Az egyik oldalon áll a kigyúrt férfi, a tökéletes külsejû nő, az ünnepelt sportoló, a szép ruhák, a siker (...). És mi van a másik oldalon? A való világ!
9. Látszik, milyen negatív hatása van annak, ha az emberek nem tudnak valamit. Mert akkor fordulnak az álhírek, az őrület felé. Információhiány esetén, ha mi, tudósok nem beszélünk, akkor a hülyeség fogja betölteni az üres teret. Kemenesi Gábor
10. A tömegmédia azt árulja, amire igény van, nem többet és nem kevesebbet, és ha kiderül, hogy másra van már igény, akkor villámgyorsan vált. Embert, arcot, témát, mûsortípust. Majdnem úgy, ahogy egy közértben vesszük le, majd tesszük vissza azt a doboz bonbont, ami először vonzó volt, aztán már nem. Tari Annamária