Az ember és a természet szeszélyei igencsak hasonlóak (...). Gyönyörû hidakat építünk, a természet meg fogja magát, s eltereli a folyó áramát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben egyforma és mindenütt ugyanaz, de minden folyó néhol keskeny, néhol széles, néhol tiszta, néhol hideg, néhol zavaros, néhol meleg. Ilyenek az emberek is.
2. A természet az emberi természetet is felemeli.
3. A természet - valóság. Egyszerûen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.
4. A körülöttünk lévő természet (...) formáinak szépsége mellett csodálni tudjuk majd a jelenségeiben megnyilvánuló törvényszerûségeket és összefüggéseket is. Nemcsak kívülünk él majd a természet, hanem bennünk is. Öveges József
5. A Természet maga gondoskodik róla, hogy megépülhessen az illúziók és hazugságok fala, amely mögé be lehet húzódni, és ebben a helyzetben könnyebben el lehet fogadni a kegyetlen tényeket. Szánalmas, szép dolog az, hogy fennen hirdetünk olyan eszméket, amelyekben hinni szeretnénk. Agatha Christie
6. A történetek olyanok, mint a folyók, amelyek csak arra képesek menni, amerre a terepviszonyok megengedik, mégis azt a látszatot keltik, mintha a maguk útját járnák, ebben az értelemben az emberi képzelet úgy mûködik, (...) mint a gát: megállítja a folyót, a saját erejét használja föl arra, hogy eltérítse az akarata ellenére, (...) tehát az a legfontosabb, (...) hogy az ember képes legyen fölállítani ezeket a bizonyos gátakat, amelyek közé már szabadon beengedheti a történetét.
7. A természet hihetetlenül erős, bármit csinálhat az ember, a természet egy idő után ezt fel fogja rúgni, és visszafoglalja azt, ami az övé. Kollár-Klemencz László
8. Az emberek megpróbálják kijavítani a földrajzot, hegyeket lyuggatnak ki, folyókat terelnek új mederbe, abban a hiszemben, hogy ilyenformán a történelmet alakítják, de nem mennek messzire, mert egy szép napon úgyis minden összedől. A vizek elnyelik a hidakat, átszaggatják a gátakat, és döntik a bányákat; a házak, a paloták és a viskók összedőlnek, az omladékot benövi a fû, és minden a földdel lesz egyenlővé. Giovannino Guareschi
9. Az ember és a természet felbonthatatlanul összekapcsolódik és közös végzethez van kötve. Paramahansza Jogananda
10. A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon. Milan Kundera