Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember élete befejeződhet még a halála előtt. Patrick Ness
2. Az ember sorsában adódnak boldog pillanatok - vagyis minden emberi életben vannak boldog pillanatok -, de nincsenek boldog időszakok. Friedrich Nietzsche
3. Az embert mindig utoléri a sorsa. A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább előbb, mint később.
4. A sors az, amit utólag pillantunk meg, nem az, amit előre tudunk. Murakami Haruki
5. A sors, amely néha katasztrófa alakjában nyilvánul meg, elvileg más természetû, mint az öregedési folyamat, amely belülről rágja a testet, és addig gyengíti, illetve betegíti, amíg be nem következik a halál. Rudi Westendorp
6. Amikor a halál elragadja az embert, mindig az élet végének emez oldaláról ragadja el. Hátulról tör rá a halál, s itt éri utol még életében. William Faulkner
7. Az élet szerencse, a halál balszerencse, az ember tehet magáért valamit, de nem sokat, és néha gőgből azt sem teszi meg. Konrád György
8. A halál a legkülönfélébb, kifürkészhetetlen módokon érheti az embert. Ami balesetnek tûnik, amögött gonosz szándék lapulhat, s fordítva, egy gyilkosságról is kiderülhet, hogy végzetes balszerencse volt csupán.
9. Nem minden véletlen sorsszerû. De a sors gyakran közlekedik véletlenekben. Jókai Anna
10. Minden embernek megvan a maga sorsa. A saját, máséhoz nem hasonlítható sorsa. (...) Vannak dolgok, amelyek az ember akaratától vagy törekvésétől függetlenül léteznek, de végeredményben mégsem tudják alakítani az ember sorsát, vagy ahogy gyakran mondják, nem tudják a sors kénye-kedvére kiszolgáltatni az embert. Hát persze csak akkor, hogyha maga az ember sem mond le a harcról.