Az emberek úgy beszélnek az álomról, mintha az az éjszaka és az alvás jelensége volna. Pedig jobban kellene tudniuk. Minden eredmény, melyet felmutatunk, önkecsegtetésünkből származik, és minden önkecsegtetés az álmokban ébred föl. Az álmodozás a munka enyhítése, a bor, mely a cselekvésben fenntart bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Akármilyen különösek is azok a képzetek, amelyek álmunkban foglalkoztatnak bennünket, ha jobban megfigyeljük ezeket, meg kell győződnünk róla, hogy ezek mind emlékek vagy emlékeknek a kombinációi. Kísértésben vagyok, hogy azt mondjam: az álom az érzékek emlékezése. Jean Anthelme Brillat-Savarin
2. Egyesek azt mondják, hogy alváskor az ember szelleme kiszabadul a testéből, és bolyong a világban, mindenfelé; mások azt állítják, hogy alváskor az ember visszaemlékezik különböző eseményekre; megint mások az álmot jóslatnak tartják, ami csak később fog megtörténni. Van aztán olyan elképzelés, hogy az álom tulajdonképpen az ébrenlét folytatása - én is így hiszem -, amikor a gondolatok, emlékek összekeverednek az alvó fejében. Így lesz aztán a szárnyasegérből és a macskából: szárnyas macska, az emberből és a lóból: lófejû ember vagy emberfejû ló, a kis vízi kígyóból pedig fatörzsnyi óriáskígyó.
3. Az álmok (...) ugyanolyan hatással vannak ránk, mint ha valóban megtörténnének. Ha rosszat álmodunk, verejtékezve és remegve ébredünk. (...) Mi van akkor, ha azt mondanám neked, hogy most is csak álmodsz, bár te nagyon is valóságosnak érzed? Hiszen álmaidban teljesen háttérbe szorul a való világ, nem? Mintha csak árnyéka lenne a láthatatlan világnak. És ez a láthatatlan világ az igazi varázslat forrása. Míg alszol, valaki füledbe súghatja, hogy miket álmodj.
4. Egy ponton talán elfogadjuk, hogy az álom rémálommá vált. Azt mondjuk magunknak, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb, ha nem álmodunk egyáltalán. De a legerősebbek közülünk, a legmeghatározóbbak, kitartanak az álmaik mellett. Vagy egy új álom előtt találjuk magunkat, amire nem is számítottunk, és felébredve minden ellenére reményt érzünk. És ha szerencsések vagyunk, ráébredünk, minden ellenére, az életünk ellenére, az igazi álom az, hogy képesek vagyunk álmodni.
5. Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tûnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tûnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak. Delphine de Vigan
6. Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon. Murakami Haruki
7. Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt. Jókai Mór
8. Egy álmot akarunk követni, igen, ez igaz, de egy dolog egy álmot követni és egy másik dolog megszállottnak lenni. Az álom egyszerûbb, mint a megszállottság. Az álom a büszkeségről szól. José Mourinho
9. Bár az álmok keletkezése rejtélyesnek tûnhet, a forrásuk korántsem az. Az agy elektromosan rezonál, az elektromos áramlás hullámokban vonul végig rajta életünk minden pillanatában. Az álom a normális agyi elektrofiziológia terméke, egy elképesztő transzformáció, amely létrejön minden éjjel. Rahul Jandial
10. Az ember nemcsak végig-cselekszi, végig-beszéli és végighallgatja az életet, hanem végig-álmodja is. Mindennek alján gomolyog az álom. S ez éppen úgy élet, mint a cselekvő, a beszélő, a hallgató valóság. Márai Sándor