Az írói lét egyfajta parazitalét; jár az író a világban, és amit csak összeszed véletlenül vagy készakarva a környezetéből, azt mind esztétizálja, tehát belefoglalja a mûveibe.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden írónak van maga világa, maga atmoszférája, amelyben él, és amelyből ír, van maga publikuma, amelynek ír. Az a sok kicsiny tekintet, az a számlálhatatlan környülállás teszi az írót nagyobb részént kedvessé - és hasznossá. Kármán József
2. Egy író csak fogyaszt és fogyaszt, tapasztalatot gyûjt, irodalmat, filmeket, cikkeket dolgoz fel, mindent, ami érdekli, és végül muszáj reagálnia valamit.
3. Az írói lét egy folyamat, amit maga az író sem tud mindig irányítani - esetenként maga is meglepődik.
4. Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat. Cserna-Szabó András
5. Az író mûhe­lye: az egész élet, nem csak a dol­gozószoba és nem csak az íróasztal. Mesterségének az élet ismerete, szemlélete és értelmezése a mérté­ke. Ez azonban csak a fele a dolog­nak. A legfontosabb: hogyan tud visszahatni a mûvészet az életre, az emberi lélekre, az idők folyá­sára. Grigol Abasidze
6. Vannak az írók, akik írnak, mert tudnak írni (vagy nem), és a másik térfélen ott vannak az esztéták, akik esztétizálnak, mert nem tudnak írni, pedig szörnyen szeretnének. És állati jót játszanak! Az író összerak - valamiből valamit - az esztéta pedig szétszedi azt. Hallatlanul remek szórakozás. Vavyan Fable
7. Az íróság nem foglalkozás, hanem állapot, és főleg nézőpont. Az ember folyton figyel, aztán amit lát, hall, abból épít új világot. Cserna-Szabó András
8. Minden író ember gyûjtöget: mondatokat, arcokat, párbeszédeket rakosgat el, helyszíneket rögzít. Tóth Krisztina
9. Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Aharon Appelfeld
10. Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot. Félicien Marceau