Bizonyos értelemben a betegségek addig nem is léteznek, amíg nem veszünk róluk tudomást - azzal, hogy felismerjük, elnevezzük őket, és fellépünk ellenük.

Kapcsolódó idézetek

1. Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.
2. Addig, míg az ember a fájdalmat nem ismeri, nem is sejti, hogy létezik. Ha azonban a fájdalmat átéli az ember, a más fájdalmát is intenzívebben érzi. Georges Ohnet
3. Vannak (...) olyan érzékeink, amelyekről nem is veszünk tudomást, amíg el nem veszítjük őket. Norman Doidge
4. Az emberiség betegséggel, és a betegségek és a tünetek viszonyával kapcsolatos nézetei tévesek lehetnek. A betegség és annak tünetei sokszor nem azonosak egymással. A betegség valami élő és láthatatlan - tulajdonképpen olyan, mint egy szellem -, ami megtámadja a testet, és tüneteket okoz, és a tünetek minden egyes embernél eltérőek lehetnek. És néha az is előfordul, hogy semmiféle tünetet nem okoznak.
5. Sokkal könnyebb túljutni a problémákon, ha szembenézünk és megbirkózunk velük, mint amikor próbálunk tudomást sem venni róluk. Kollár Betti
6. Mikor valami jó jön az életünkbe, de mi nem veszünk tudomást róla, szó szoros érteimében eltaszítjuk ezt a jót magunktól. Louise L. Hay
7. Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (...) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.
8. Hogyan tudnánk felismerni, mi miatt betegeskedünk, ha egyáltalán azt se tudjuk, hogy betegek vagyunk?
9. Amíg nem ismeri az ember a veszélyt, addig az nem létezik. Jókai Mór
10. Az emberiséget régi és új betegségek, rossz táplálkozás és környezetszennyezés sújtják, és a génsebészet reményt nyújt e bajok legalább részleges megoldására, elkerülésére. Azt kell tehát meggondolnunk, hogy megengedhetjük-e magunknak azt, hogy folyton azokkal a feltételezett veszélyekkel foglalkozunk, amelyekről nem tudjuk, hogy léteznek-e, és közben korlátozzuk magunkat abban, hogy olyan veszélyek ellen küzdjünk, amelyekről viszont nagyon jól tudjuk, hogy léteznek. Más szavakkal: nagyobb veszély-e, ha óvatosan és gondosan haladunk, mintha egyáltalán nem haladunk? Stanley Norman Cohen