Boldogságuk lassanként oly magaslatig emelkedett, ahol már nincs is növekedés tovább. Egy szó fejezi ki ezt a helyzetet: a beteljesülés. A boldogság, mint a tenger, eléri legfelső fokát. A tökéletes boldogságban csak az a nyugtalanító, hogy a tenger visszaáramlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki örül, az még nem feltétlenül boldog, de aki boldog, az mindenképpen örül is. (...) A boldogság azonban nem az öröm kiteljesedése vagy a szenvedés tökéletes hiánya, hanem a szeretet beteljesedése. Nádas Péter
2. A boldogságban átadjuk magunkat annak a végtelen csodának, hogy ilyen is létezik. De amikor boldogtalanok vagyunk, akkor kell valahogy a dolgok mélyére mászni. Jókai Anna
3. Hiába valósult meg teljesen, amire oly soká vágyódott - nem volt egészen boldog. Vágyainak a megvalósulás, hamar megérezte, egy homokszemet adott csak a boldogságnak abból a hegyéből, amelyre számított. A beteljesülés megmutatta az örök tévedést, amelybe azok esnek, akik a boldogságot vágyaik teljesüléseként képzelik el. Lev Tolsztoj
4. A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható. Popper Péter
5. A boldogság (...) csak addig ér, ameddig az elmélkedés is ér, s akiben az elmélkedés nagyobb mértékben van meg, az nagyobb mértékben is boldog - nem csupán járulékosan, hanem éppen az elmélkedés alapján; ennek ugyanis önmagában van a becse. Mindezek szerint a boldogság nem egyéb, mint valamiféle elmélkedés. Arisztotelész
6. A boldogság felnőtt szó. Egy gyerektől nem kell megkérdezni, hogy boldog-e, látszik rajta. Vagy boldog, vagy nem boldog. A felnőttek azért beszélnek arról, hogy boldogok, mert javarészt nem azok. A boldogságról beszélni olyan, mintha az ember a szelet próbálná megragadni. Sokkal egyszerûbb, ha az ember csak hagyja, hogy az egész testét átjárja. Jeanette Winterson
7. A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog. Margit Sandemo
8. A boldogság nem állandó, hanem hol jön, hol megy. Egyszer csak fölbukkan, majd kipukkad, mint a buborék, és eltûnik.
9. A boldogság egy olyan történés, amit minél jobban, minél erőszakosabban akarunk, annál kevésbé jön létre. Sőt, egy lépéssel ennél is tovább megyek: amikor az ember a boldogságot átéli, rendszerint még akkor is csak valami érdekes, izgalmas érzést él át, és csak utána gondolja, hogy ez volt a boldogság.
10. Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valamiféle tartós állapot. A boldogság extázis, egy fölszikrázó pillanat az ember életében, és ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Popper Péter