El kellett mennem messzire, hogy megértsem azt, ami közel van. (...) Ettől izgalmas az élet: hogy hiszünk a kincsekben és a csodákban.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem arról van szó, hogy az élet ne lenne tele csodákkal. Sokkal többről: az élet csodálatos, és aki megszûnik ezt magától értetődőnek venni, rögtön meg is látja. Anthony de Mello
2. Az emberek meg akarják fejteni az élet titkát; nekem azonban épp rejtélyessége miatt igazán szép és élni való az élet. Alfred Kubin
3. Igyekezni minél messzebbre látni, igyekezni minél messzebbre jutni - ez azok közé a csodálatos dolgok közé tartozik, amelyek értelmet adnak az életnek. Mint a szerelem, vagy mint nézni az égboltot. A tanulásvágy, a felfedező kíváncsiság, az, hogy tudni akarjuk, mi van a dombokon túl, az, hogy meg akarjuk kóstolni az almát - ez tesz emberré bennünket. Carlo Rovelli
4. Azért kellene élni (...), hogy felfedezzem a világot, hogy csak mosolyogjak és mosolyogjak, meg nevessek, újra meg újra. Tudom, hogy ezek azok a dolgok, amik számítanak nekem. Rettentő sokat számítanak. De azt is tudom, hogy a szerelem visz színt mindebbe.
5. Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.
6. Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk. Jodi Lynn Picoult
7. Izgalmas az élet, mert semmit sem lehet benne biztosra venni. Van, aki ettől rengeteget szenved. Sokszor voltam már olyan helyzetben, amikor teljesen reménytelennek tûnt az egész, mégis valahogy jöttek a megoldások, csak tenni kellett érte. És nem elkámpicsorodni.
8. Az élet egy izgalmas kaland. A cél: túlélni és élvezni. Hozleiter Fanny
9. A tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van előttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható, tündöklő valóságában. Kosztolányi Dezső
10. A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. (...) Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen (...), hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged.