Gyakran előfordul, hogy gondolataink csapdájába kerülünk - miközben a múlton rágódunk vagy a jövőn tépelődünk, elszalasztjuk a jelent.

Kapcsolódó idézetek

1. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett. Popper Péter
2. Annyi időt töltünk a múlton vagy a jövőn való rágódással, hogy elfelejtjük, mekkora szerencse, hogy még mindig itt vagyunk, és gyönyörû dolgok vesznek körül. Demi Lovato
3. Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokáig tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál.
4. Legtöbbször vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn szorongunk. De minek? Az élet a jelenben zajlik! És mégis, abszurd módon tartósan a jelenben maradni a legnehezebb. Al Ghaoui Hesna
5. A zsúfolt hétköznapok legtöbbjén attól szenvedünk, hogy nem vagyunk jelen - a múlt dolgain rágódunk, vagy a jövőről álmodozunk. Képesek vagyunk úgy enni, hogy nem érezzük az ételek ízét, úgy sétálni, hogy nem vesszük észre a tájat, vagy úgy beszélgetni, hogy nem figyelünk a másikra, mert végig a saját mondandónkon gondolkodunk.
6. Gyakran hisszük, hogy a múltban átélt félelmek segítségével megjósolhatjuk azokat az eseményeket, amelyektől a jövőben óvakodnunk kell. E gondolkodásmód eredménye, hogy időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással, és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása pedig kevés teret enged a jelenben.
7. Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből. Louise L. Hay
8. Az idő elmossa lassacskán az emlékeket, és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis vagy megszépített illúziókat hordozzunk. Berkesi András
9. A jövő miatt aggódunk, és a múltban élünk. És olyan gyakran kihagyjuk azt, ami előttünk van. Az egyszerût, és a jót alapnak vesszük, amíg az egyszerû és a jó nem mûködik tovább.
10. Ha túl mélyen beleássuk magunkat a múltba, elvétjük azt, ami előttünk történik. Emily Dickinson