Ha a gyermeke sírni kezd, az anya legmélyebb álmából is felriad. Ha alvás közben meg is szakad az érzékek kapcsolata a külvilággal, a szellem éber marad.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
2. Ha az anya nincs ott időben, hogy vigasztaljon vagy megnyugtasson, ha a félelem és a magány állandósul, a gyerek szervezetében stressz halmozódik fel, és ezt az agy úgy fogja értelmezni, hogy "itt valami nagyon nincs rendben".
3. Az álmok (...) ugyanolyan hatással vannak ránk, mint ha valóban megtörténnének. Ha rosszat álmodunk, verejtékezve és remegve ébredünk. (...) Mi van akkor, ha azt mondanám neked, hogy most is csak álmodsz, bár te nagyon is valóságosnak érzed? Hiszen álmaidban teljesen háttérbe szorul a való világ, nem? Mintha csak árnyéka lenne a láthatatlan világnak. És ez a láthatatlan világ az igazi varázslat forrása. Míg alszol, valaki füledbe súghatja, hogy miket álmodj.
4. Van az alvás és az ébrenlét között egy időszak, amikor a legintenzívebbek és legvalóságosabbak az álmok, mégpedig annyira, hogy nem lehet eldönteni, véget ért-e az álom vagy elkezdődött-e már az ébredés.
5. Álmodban zenét hallasz, hallani fogod még akkor is, mikor felébredsz, és sírás fojtogat majd, mert tudod, sosem lesz nyugalmad, míg újra meg nem hallod.
6. Az emberi szív hasonló az alvó csecsemőhöz, ha felriad álmából, sír, míg vagy ki nem elégíttetik, vagy a halál újból elaltatja.
7. Az anyákban van valami, ami alatta marad, és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, és vezérli tetteit. Éleslátással teljes elvakultság. Victor Hugo
8. Ez történik, ha éjjel felriad az ember. Túl sok emlék tör elő benne, elkezd agyalni a dolgokon, és elmerül az önsajnálatban.
9. Amikor az ember álmából felriad, és lerázza magáról az álomképeket, nemcsak a megszokott világába való visszatérésnek örül, hanem saját léte érzékelésének is.
10. Egyesek azt mondják, hogy alváskor az ember szelleme kiszabadul a testéből, és bolyong a világban, mindenfelé; mások azt állítják, hogy alváskor az ember visszaemlékezik különböző eseményekre; megint mások az álmot jóslatnak tartják, ami csak később fog megtörténni. Van aztán olyan elképzelés, hogy az álom tulajdonképpen az ébrenlét folytatása - én is így hiszem -, amikor a gondolatok, emlékek összekeverednek az alvó fejében. Így lesz aztán a szárnyasegérből és a macskából: szárnyas macska, az emberből és a lóból: lófejû ember vagy emberfejû ló, a kis vízi kígyóból pedig fatörzsnyi óriáskígyó.