Ha magunk nacionalisták vagyunk, más népek nacionalizmusának is szabad teret kell engednünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Nyitnunk kell a világ felé, s közben képesnek kell lennünk megtartani identitásunkat.
2. Elnézőnek kell lennünk mások véleményével szemben, és mi magunknak is ki kell érdemelnünk az elfogadást. Voltaire
3. Mivel az egyes nemzetek szabadsága egymástól elválaszthatatlan, a nemzeti forradalmaknak nemzetközivé kell szélesedniük. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
4. Egy másik nemzetet úgy tisztelhetek meg, ha a saját nyelvén szólalok meg. Gyurta Dániel
5. Szabadok vagyunk, ha van bátorságunk élni is vele. Rose Tremain
6. A szabadságot nem mások adják, nekünk kell úgy élnünk, hogy a birtokunkban maradjon. Timothy D. Snyder
7. Ha adunk egy második esélyt másoknak, azzal tulajdonképpen mi magunk is kapunk egy második lehetőséget.
8. Szabadságnak lennie kell, de ha nincs, akkor mi megteremtjük magunknak kicsiben. Lángh Júlia
9. Az embereknek szabadságot kell adni önálló döntéseik meghozatalában. Ross Ulbricht
10. Alapvetően kétfajta nacionalizmus létezik: egy belső és egy külső. A belső nacionalizmus azt jelenti, hogy valamilyen okból azt képzelem, jobb vagyok másoknál, az általam beszélt nyelv magasabb rendû a többi nyelvnél, az általam belakott kultúra értékesebb a többi kultúránál, és még a véleményemnek is nagyobb a súlya másokéhoz képest, mert történetesen ebben az országban születtem. Miért? Azért, mert csak. De még akkor is, ha netán jobbnak tartom magam másoknál, az még nem jelenti, hogy rá kellene kényszerítenem a véleményemet a környezetemre. Tisztában lehetek vele, hogy a nyelvem, kultúrám, véleményem szubjektív szempontból jobb, ugyanakkor azt is tudom, hogy a különböző hátterû és kultúrájú embereknek megvan a joguk hozzá, hogy másképpen gondolkozzanak, sőt ahhoz is, hogy hozzám hasonlóan ők is ápolják a saját belső nacionalizmusukat, ami ellen ugyanúgy semmilyen kifogást nem emelhetek, ahogyan ők sem kifogásolhatják az enyémet. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki undorodik az alkoholtól, de nincs kifogása az ellen, ha mások néha legurítanak egy pohárkával. A külső nacionalizmus ezzel szemben azt a meggyőződést jelenti, amikor úgy vélem, hogy a nyelvem, a kultúrám és a véleményem objektíve is értékesebb és felsőbbrendû a többihez képest, és amikor magától értetődőnek tekintem, hogy mindazokat, akik ezzel esetleg nem értenek egyet, meg kell győzni az igazamról - akár erőszak alkalmazásával is. Szergej Geraszimov