Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyûrve, harapva, csókolva, fojtogatva (...) - mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad - mert az egység élménye elveszíthetetlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha szeretsz valakit, ahogy én őt, akkor a részed lesz. Mint egy láthatatlan kötél, és nem számít, milyen messze vagy, mindig érzed őt.
2. A búcsú sosem könnyû. Minél fontosabb számunkra a másik, annál nehezebb elengedni. De ha kihasználjuk az időt, mindig lesz valami, amibe kapaszkodhatunk. Mert a végén nem számít, hogy mekkora köztünk a távolság, vagy meddig nem találkozunk, egy családban soha nem szûnik meg a szeretet egymás iránt.
3. Ha szeretsz, megszûnik az idő. Minden igaz ölelés örökké akar tartani, s akit szeretek, nem tudom elereszteni, mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, és megint üres lesz az életem. Müller Péter
4. Soha senki meg nem értheti, hogy milyen az, amikor annyira akarod a másikat, hogy beleremegsz egyetlen pillantásába, egyetlen sóhajába, egyetlen lágy érintésébe. És akkor ott maradsz egyedül a veszett vágyaddal, mert őt, a nagy Õ-t, sajnos nem kaphatod meg. Õ nem a tied. Õ valaki másé.
5. - Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyûlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés. - Akkor miért nem vagytok együtt? - Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.
6. A köteléket, ami egymáshoz fûz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörûbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz. Stephenie Meyer
7. Nincs a világon az a szeretet, aminek az elpazarolását megengedhetnénk magunknak. Akár csak egy cseppjét is. Ha egyáltalán rátalálunk, nem számít, hol, jól el kell raktároznunk, ki kell élveznünk, amennyire csak lehet, amilyen hosszan csak lehet, egészen a legutolsó csókig.
8. Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém. (...) A kétgyökerû láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, te és én. Müller Péter
9. Hogyha sokáig vagy együtt egy kapcsolatban, akkor olyan sok emléked lesz azzal az emberrel, hogy egy darab a szívedben az övé; hogyha nem lesz ő tovább az életedben, akkor is ott marad; csinálsz neki egy szép dobozba egy kis helyet, és elrakod oda. Tóth Gabriella
10. Ölellek, olyan szorosan, amennyire csak bírlak, szeretlek, amennyire csak tudlak, és te is szeretsz, egész testedből, teljes lelkedből, a legtisztábban - és mégis vágyódunk egymásra, mintha messze lennénk, és sohasem tudunk egymással jóllakni... Az a felkavaró ebben az élményben, hogy nincs "beteljesülés"... Halandók vagyunk, az a baj! És ez egy halhatatlan érzés. És ezért mindig azt érezzük, hogy elveszthető. Müller Péter