Hiszek a szenvedély létjogosultságában (...), s bármilyen szívesen vonják is kétségbe, abban is, hogy bizonyos emberek bizonyos érzései évtizedekig, esetleg holtukig megőrzik intenzitásukat.

Kapcsolódó idézetek

1. Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerû, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz? Márai Sándor
2. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
3. A házasság intézménye makacsul fenntartja azt a hitet, hogy a szerelem, jóllehet szenvedély, mégis lehet tartós, sőt az egy életen át tartó szerelem szabályként állítható fel. E nemes hit (...) meglehetősen gyakorta és majdnem szabályszerûen megcáfoltatik. Friedrich Nietzsche
4. Magában az életben hiszek. Szeretem az életet és abban hiszek, hogy szeretem az életet. Aztán minden, ami ezzel kapcsolatos: a kapcsolatok, a szeretet, a munka, a fájdalom, minden-minden, ami ebben benne van, azt szeretem. És szeretem megélni. Ebben hiszek. Kollár-Klemencz László
5. Az (...) igazi szerelem és szeretet másokra is átsugárzik, életerőként hatja át azt, akit megérint, és emléke hosszú évek múltán is mély nyomot hagy abban, aki a részese lehetett.
6. Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban... Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban. Helen Keller
7. Az érzéseimnek nem parancsolhatok, és maga az a tény, hogy az ember szenved, egyszersmind jogot ad rá, hogy szeressen, bárhogy csóválja fejét a világ, s bármily rejtélyt emlegessen is. Theodor Fontane
8. Az ember érzései örökre beleívódnak, mármint... amiket utoljára érzett. Ez is lehet egyfajta örök boldogság, ami csak egy másodpercig tart, a halál előtt, de annak, aki átérzi, mindörökké.
9. Akármit teszünk is, annak az a célja, hogy folytassuk az életet. Az a célja még az éhségnek, még a betegségnek is; vannak, akik belehalnak, de a többi szívósabb lesz. John Steinbeck
10. Annak ellenére, amit a pszichológusok állítanak, tagadásban élni igenis lehetséges. Legalábbis általában. Nekem bejött, ez óvott meg attól, hogy akkor is megőrizzem ép eszemet, amikor más már rég feladta volna.