Két könyvből szerzek ismereteket Istenről. Isten könyvéből, és szolgájának, a természetnek a könyvéből, ebből az egyetemes és nyilvános iratból, amely mindannyiunk előtt nyitva áll. Aki az egyikben soha nem találkozott Istennel, a másikban még megláthatja.

Kapcsolódó idézetek

1. A Teremtő az emberi fajnak két könyvet adott: az egyikben fenségét jelentette ki, a másikban akaratát. Az első a látható világ, melyet Õ úgy teremtett, hogy az ember szemlélve az Õ teremtésében uralkodó nagyságot, szépséget és harmóniát, felismerhesse Isten mindenhatóságát. A második könyv a Szentírás.
2. Két igazság soha nem mond ellent egymásnak... A Szentírás, mint ahogy a természet is, Isten igéjéből ered. Isten a természet cselekedeteiben épp oly csodálatos módon nyilvánul meg, mint a Szentírás nagyra becsült mondataiban. Galileo Galilei
3. Két titok van: A megismerhető - és a megismerhetetlen. Ez a két titok egymásban van, mint testben a lélek, magban az élet - vagy a világban az Isten. Müller Péter
4. A Bibliát jogosan nevezik Szentírásnak is: aki elvesztette Istenét, ebben a könyvben ismét megtalálhatja. Aki pedig sosem ismerte meg Õt, azzal szembefúj az isteni szó lehelete. Heinrich Heine
5. Sok minden van, amit az ember nem tud. És amit nem tud, arra vannak az istenek.
6. Az egész természet Isten nagyságát és teremtő hatalmát tükrözi. Az élet úgy, ahogy van, Isten tükre. A legegyszerûbb életformák is olyasvalamit lepleznek le Isten nagyságából, amit egyetlen élettelen tárgy sem képes kifejezni. Az élet a legösszetettebb rejtvény; amelyet még egyetlen ember sem oldott meg, jóllehet a nagy szellemek minden korban ezen fáradoztak. Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden élet forrása Istenben van, s így Isten életének titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerûbb fajtákig. Ole Hallesby
7. Isten nem egy láthatatlan égi hatalom, hanem legbenső valóságunk. Felismerése nem betûkön és tanításokon, hanem a legmélyebb önismeretünkön múlik. Nincs olyan ember, aki Istenről a maga mélyen eltemetett "ösztöneivel", félelmével, boldogtalanságával, hiányérzetével ne sejtene valamit. Müller Péter
8. Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon megismerkedik Vele. A mi civilizációnkban ez a találkozás néha útszéli körülmények között is történhet, egy kávéházban vagy a földalatti vasúton, mert Isten a profán helyeken talán gyakrabban jelenik meg, mint a templomban. Márai Sándor
9. Míg Isten kegyelmével az ember mindent megtanulhat a teremtésről, mi több, magának Istennek munkáiról és tulajdonságairól is sok mindent megtudhat: magát Istent meg nem ismerheti. Ken Liu
10. A Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét csak az ismeri fel, aki abban a végtelen könyvben, ami a természet, igyekszik megérteni az Õ gondolatait. Egyébként minden, amit az emberek tudnak, vagy mondanak róla, csak üres, hiú szóbeszédnek tûnik. Justus von Liebig