Kételd, a nap hogy forgandó, Kételd, csillagtûz ragyog; A valót, hogy igazmondó: Csak ne azt, hogy hû vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha csillag akarsz lenni, maradj a földtől távol; ha hold, tükrözd a napot; ha üstökös, csak egyetlen egyszer mutatkozz. Nap ne akarj lenni, mert az csak az lehet, aki akaratától függetlenül az, aki belül ég és hevül.
2. Hízelgek a napnak: beragyogod, Ha felhőfoltos is a végtelenség; S a fekete éjnek: te csillagok Nélkül is megaranyozod az estét. William Shakespeare
3. Süt a nap, nehogy szomorú légy, Ez lehetne százszor is rosszabb. Süt a nap, kicsit nevet az ég, Még gyönyörû dolgokat hozhat.
4. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Kölcsey Ferenc
5. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fû-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő, meg-nem-álló. Kosztolányi Dezső
6. Mindenek fölött Légy hû magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz. William Shakespeare
7. Ne várd szelíden azt a végső éjt, Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő, Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.
8. Ne várd szelíden azt a végső éjt, Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő, Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.
9. Ne várd szelíden azt a végső éjt, Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő, Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.
10. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály