Kétféleképpen élhetünk harmonikusan egy zavaró világban: vagy megváltoztatjuk azt, ami felbosszant bennünket, vagy elfogadjuk úgy, ahogy van. Kevésbé sikeres módja az, ha egyrészt semmit sem teszünk az ellen, ami zavar, másrészt nem is fogadjuk el, szóval olyan dolgokon bosszankodunk egész nap, amelyek ellen nem is akarunk semmit sem tenni. Nagyon sokan élik így az életüket.

Kapcsolódó idézetek

1. Bármennyit lamentálunk is az élet komplexitása fölött, a világot nem könnyû megváltoztatni. És ha a világ nem úgy mûködik, ahogy szeretnéd, talán jobb, ha magadat változtatod meg. Így aztán találkozz bármilyen világgal, könnyedén és kényelmesen mozogsz majd benne. Shunmyo Masuno
2. Bármit teszünk az életünkben, annak kétféleképpen állhatunk neki: ellenállással vagy elfogadással. A jelenünk vagy erről, vagy arról szól. Basa Ágnes
3. Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben. Pedig nem volna szabad igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolnunk. (...) Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok, és ezen senki a világon nem tud változtatni, csak én magam!
4. A dolgok, amelyeket látunk (...), megegyeznek azokkal, melyek bennünk rejtőzködnek. A legtöbb ember azért nem él valódi életet, mert a külső világ képeit tartja valódinak, saját, belső világát pedig egyáltalán nem engedi megszólalni. Így is lehet boldog az ember. De ha egyszer megbizonyosodtunk, hogy másként is lehet, akkor nem választhatjuk a többség útját. Hermann Hesse
5. Nem tudjuk megváltoztatni, ami az életben történik, de az hatalmunkban áll, hogy eldöntsük, hogyan dolgozzuk fel, ami történik. Fel kell készítenünk magunkat. Vagyis el kell fogadnunk a valóságot olyannak, amilyen. Úgy kell látni a dolgokat, ahogy vannak. Elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Ez úgy hangozhat, mintha feladnánk, pedig valójában az ellenkezőjéről van szó. Shunmyo Masuno
6. Dumálhatunk arról, hogy mi nem jó a világban vagy körülöttünk, de az kevés. A fontos az, hogy találjuk meg azt, hogy oké, akkor én ezzel mit tudok kezdeni, mit tehetek, és ha már tudom, hogy mit szeretnék, akkor meg lépjek, tegyek.
7. El kell fogadnunk, hogy nem tudjuk teljesen átformálni sem önmagunkat, sem a világot, amelyben élünk. Ha megbékélünk ezzel az egyszerû igazsággal, segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást, amely épp annak révén keletkezett bennünk, hogy próbáltuk tagadni ugyanezt a tényt.
8. Az ember csupa diszharmónia és harmónia. A nagy vonzásnak könnyû lenne a lélek békéjét, az ellentétek elcsitulását, vagyis a harmóniát neveznem, ám tény, hogy a diszharmónia, a belső békétlenség, az elégedetlenség, a meg nem felelés, önmagamnak vagy másoknak, sokkal inkább sarkalló, előrevivő erő.
9. Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül! Müller Péter
10. Vannak olyan történések - és veszteségek - az életben, amik rávilágítanak, mennyire értelmetlen apróságokon idegeskedni, veszekedni, egyáltalán; hosszú ideig forgatni magunkban a sok negatív gondolatot és érzést. Mindig lesz min elégedetlenkedni. És persze tenni is kell azért, amit el akarunk érni. Lehet sok minden ellen tiltakozni, küzdeni. De egy dolgot nem szabad (szerintem), hogy mindezen negatív dolgok eluralják a lelkünket, és az alkotás szeretete háttérbe szoruljon.