Locsolni jöttem, nem titkolom, Szép szokás ez, úgy gondolom. Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom. Ha a hatása múlik is esztendőre, Ígérem, itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre, Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

Kapcsolódó idézetek

1. Locsolkodni jöttem, piros tojást gyûjtök, szép leányok, szép virágok, jobb, ha ide gyûltök! Szagos vizet hoztam, nem menekül senki, mindent, amit nekem szántak, kérem ide tenni!
2. Húsvét másodnapján locsolkodni jöttem, jó illatú rózsavízzel szép lányt megöntözzem, Locsolásért jó szót, piros tojást várok, áldott, békés, szép ünnepet, bőséget kívánok!
3. Szép virágszál, mi bajod? Se színed, se illatod! Mi szél fújhatta le rólad? Minden tagod lankad, kókad. S még ki tudja, mi lehetne, ha nem jövök nagy sietve, hogy segítsek a bajon - előkapom locsolóm: olyan van a víziben, kivirulsz tőle íziben!
4. Jó reggelt, jó reggelt, friss jó egészséget, kérek a gazdától engedelmességet! Tudom, a gazdasszony ideadja lányát, meglocsolom szépen két piros orcáját. Mert ha nem öntöm meg ezt a növendéket, nem virágzik nékem jövendőre szépet.
5. Nem jöttem egy napra, Se nem egy órára. Engedelmet kérek A locsolkodásra.
6. E szép ajtón bekopogék, Ha nem bánják, locsolkodnék. Öntök asszonyt lányával, Várok tojást párjával. Ha pedig sajnáljátok, Mindjárt porrá áztok, Mert kölni helyett Vizet öntök rátok!
7. E szép ajtón bekopognék, Ha nem bánják, locsolkodnék.
8. Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
9. Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak. Márai Sándor
10. Szépen kérem az anyját, Adja elő a lányát. Hadd locsolom a haját, Hadd nőjön nagyra. Mint a csikó farka. Még annál is nagyobbra. Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni?