Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba - és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.

Kapcsolódó idézetek

1. A saját személyiségünk foglyai vagyunk egy magunk által teremtett börtönben.
2. Mindenki máshogyan menekül. Néha könyvekbe menekülünk, néha az álmainkba.
3. Magányban társat keresünk, mert nem bírjuk sokáig - s ha társunk van, előbb-utóbb újra a magányt, mert a közösséget sem bírjuk ki. Ez a "magánszívünk" szüntelen önellentmondása. Éppúgy mûködik, mint a lélegzés: beszívom: csak magam vagyok - kifújom: és az egésszel vagyok... Így védekezünk a fulladás ellen. Más szóval: így élünk. Müller Péter
4. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.
5. Az igazság elől menekülünk a hazugsághoz, a hazugságtól pedig nem látjuk az igazságot. Henryk M. Broder
6. A saját kapcsolatból történő menekülés is félrelépéshez vezethet, ha a kapcsolat nem adja meg mindazt, amit az ember keres. Amennyiben nem sikerül ezen változtatni, az ember olyasvalakit keres magának, akivel jól érzi magát. Alfons Vansteenwegen
7. Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől. Frank Herbert
8. Fokozatosan távolodunk önmagunktól és másoktól. Mintha egész életünk arról szólna, milyen messzire tudunk jutni egymástól, és nem arról, milyen közel kerülhetünk a másikhoz. Leo Buscaglia
9. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő: saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet. Popper Péter
10. Sok ember magányos, magától menekül Sok ember közt is lehet egyedül. Kowalsky meg a Vega